APPSolute logo
Kövess minket facebook-on!Kövess minket facebook-on!

Kalandos javítások – 1. rész

TérképrészletEgy újfajta bejegyzés-sorozatot tervezek indítani. iPod és iPhone javítgatásaim során előfordult már jópár érdekes vagy szórakoztató eset, amik közül néhányat e sorozat részeként meg fogok osztani a nagyérdemű olvasóközönséggel.

A történet, ami ihlette ezt a készülő sorozatot – és egyben a sorozat első tagja is lesz – még 2008 nyarán történt. Páciensem Vincze Péter volt, akit sokan [vincze·petya] néven ismerhettek a blogjáról. Előzményként leírnám, hogy Peti először egy beteg iPod videoval fordult hozzám, aminek sajnos hibás volt az audiokimenete, nem szólt a fülese. Nem emlékszem már hogyan jutottunk el oda, hogy megveszem alkatrésznek, de a lényeg, hogy igen jutányos áron hozzájutottam, úgy, hogy majd akkor cserébe alkatrészáron kicserélem neki a közeljövőben az első generációs iPhone-jában az akksiját. Kicsit korán örültem a jó üzletnek, arra számítottam, hogy csak az audiojack-kel van baj, de sajnos az alaplap volt hibás. Node semmi gond, más alkatrészeit fel tudtam használni.

Telt múlt az idő, közben meg is rendeltem az akksit Petinek, csak nem tudtunk soha találkozni azon okból kifolyólag, hogy míg én Budapesten szívtam a friss levegőt, addig ő Sümegen lakott. Sebaj, megbeszéltük, hogy majd ha a Balatonnál nyaralok, szólok neki, egyeztetünk valami találkozót és beszerelem a telefonjába, vagy nála, vagy ahol én nyaralok.

Eljött a nyár, és leutaztunk nyaralni pár napra a Balatonhoz; kivételesen nem feledkeztem meg az akksira váró iPhone-ról és vittem magammal szerszámokat, forrasztópákát és az akksit. Balatonudvarin szoktunk nyaralni, és keményen függő bringásként elhatároztam, hogy teszek egy jó kis túrát a Bakonyban és áttekerek Sümegre. A terepet nem ismertem, csak azt tudtam, hogy olyan 50 kilométer körüli a távolság, simán le lehet tekerni, mentem már egy nap alatt körbe a Balatont, az meg több mint 200… Koradélelőtt felfegyvezkezve elindultam, hogy majd pár óra múlva oda is érjek. Az út nem annyira vészes, de nem is volt egyszerű. Szinte végig hullámzott, sokat kellett mindig felfelé tekerni, aztán meg lefelé, hogy újra felkapaszkodhassak. Út közben egyzer megálltam Tapolcán és egy kedves nénitől vettem pár nagyon finom körtét, amik a folyadékveszteséget voltak hivatottak pótolni a tikkasztó melegben.

Jópár óra és a kilométerek vontatott számolása után végre megérkeztem Sümegre! Persze Petinek nem szóltam, hogy megyek, ő jött volna át délután Udvariba kocsival, de megelőztem 🙂 Éppen benn volt a munkahelyén, de be tudtam menni az irodájába, ahol kedélyes hangulatban szétszedtem a telefonját, és kiforrasztottam a régi akksit, majd bele az újat. Közben jól elbeszélgettünk. Hiba volt, hogy a forrasztópákámba nem vittem töltőgázt, de szerencsére nem fogyott ki, volt elég benne. A pákahegyem nem volt a legjobb formájában, igazából most sincs. Az elején nem jól folyatja meg a cint, és emiatt nehéz vele pontosan forrasztani. Namost egy iPhone-nál kényes helyzeteket okozhat a pontatlanság… Végül azért sikerült, izgultam, hogy minden menjen jól és az akkuban is legyen valamennyi kezdő töltés, hogy kipróbálhassuk, mert nem volt töltőkábel a helyszínen és nem szívesen hagytam volna ott kipróbálatlanul. Szerencsére elindult a telefon, minden jól működött. Azt azért hozzátenném, hogy nem voltam még elég rutinos az akksicserében iPhone-oknál, biztos benne volt az a telefon az első 3-4 között, amikben akkumulátort cseréltem. Érthető módon azért izgultam kicsit 🙂

Összeszerelés után lelkére kötöttem Petinek az ilyenkor szokásos akksikezelési tanácsaimat, hogy töltse fel jól, hagyja a töltőn még jópár óráig azután is, hogy telinek jelzi ki a töltöttségi szintet. Párszor merítse le teljesen és még töltse sokáig jópárszor. Ez az akksi formázása tudtommal, valaki javítson ki, ha nem jól tudom.

Ezen az útvonalon haladtam.

A hazafelé vezető útra kicsit más volt a tervem az útirányt illetőleg. Ha már eddig elteketrem, miért nem Keszthely felé kerülve mennék haza? Utólag visszatekintve kicsit elszámolhattam magam, mert kb. 40 km-rel hosszabb utat terveztem vissza-, mint odafelé. A táj ettől függetlenül gyönyörű volt, ettem a maradék 1 szem körtémet, pár faluban vettem ásványvizet, amiket az úton visszafelé menet fogyasztottam. Volt, hogy nagyon sokat kellett felfelé mennem, és volt amikor hűvös erdős úton sokat lefelé. Végig műutakon mentem, sokszor eléggé forgalmas országutakon. Mire elértem Keszthelyet rádöbbentem, hogy kicsit elnéztem a térképet és kicsit nagyobb lett a kerülőút, mint terveztem. Keszthely felé már elég fáradt voltam és ráadásul nem is ebédeltem, csak a körtéket és a pár liter vizet útközben. Gondoltam nem állok meg enni, mert időre vártak vissza és siettem hazafelé. Persze egyre jobban fáradtam és minden balatonparti hegyet reménykedve figyeltem, hogy mikor látom már meg a Tihanyi félszigetet. A végefelé már nagyon kitikkadtam, mert a vizem is elfogyott, emlékeztem egy kútra a Badacsonynál, az tartotta bennem a lelket, hogy azt elérem és annyit iszok majd amennyit csak akarok! Persze az éhségemet végül ez sem csillapította.

Kitaláltam, hogy amint hazaérek lemegyek a strandra, és eszek egy nagy pizzát, mert nagyon szeretjük az ottani éttermet, jól csinálták tavaly is mindig. Jópár hosszú órának tűnő tekergés után végre megérkeztem Udvariba, irány egyből a strand, pizza rendel, talán még fürödtem is addig egyet, mire elkészült. Nagyon örültem, amikor elkészült, de amikor megkóstoltam rájöttem, hogy sajnos nem hozták a megszokott színvonalat, helyette egy elég gyenge valamit kaptam, gondolom költségcsökkentés miatt a teszkóban vásárolták már be a hozzávalókat… Azért örültem, hogy legalább ehetek valamit, nagyon kellett már! Mindenesetre azért örültem, hogy hazaértem és sikerrel teljesítettem a küldetésemet!

Azt még hozzátenném, hogy fixivel mentem, mert kíváncsi voltam, hogy hosszú távon is jó-e vele közlekedni, mert már rövidtávon nálam egyértelműen bizonyított. Annyi, hogy a lejtőkön is tekerni kell és nem lehet elegnedni magunkat pihenni csak úgy. De én élveztem, pont ez a jó benne. Örökmozgó.

Szerencsére defektet nem kaptam, de a biztonság kedvéért vittem erre az esetre is szerszámokat. Nem lett volna kellemes.

Azért ez tényleg nem egy szokványos iPhone-os kaland volt. Kb. 130 km-t bringáztam, azért hogy egy telefonban kicseréljem az akksiját 😀

Ezt az utat jártam be.


Egy megjegyzés

  • Áhh, nem irigyellek, sokszor ahhoz lusta vagyok, hogy a napi 2×10 perces kötelező melóba be, este haza körömet megtegyem. 🙂

Mit szólsz?